A magyar diabetológia története

Szerkesztette: Dr. Winkler Gábor, Dr. Jermendy György (2008.)

A diabétesz immár népbetegség, a lakosság igen nagy százalékát érinti valamilyen formában, gyakran egy vagy több kísérőbetegség (pl. vesebetegség, magasvérnyomás-betegség) is nehezíti a cukorbetegek életét.

Az út hosszú volt az időszámításunk előtti idők diagnosztikus és terápiás leírásaitól a mai modern inzulinkezelésig, és kutatók, orvosok áldozatos munkája kövezte ki. Ennek (is) állít emléket Winkler Gábor és Jermendy György professzorok nagy lélegzetű (560 oldal), szép kivitelű könyve, mely elsősorban a hazai diabetológia kialakulásával, majd rohamos fejlődésével foglalkozik, de – ahogy a szerzők fogalmaznak – (kultúr)történeti áttekintést is kapunk a betegség diagnosztikájának, kezelésének alakulásáról az ókortól az inzulin felfedezésén, az első inzulinkezelésen, majd az inzulin „diadalútján” keresztül a modern inzulinkezelési eljárásokig.

A magyar diabétesz-ellátással kapcsolatban olvashatunk a XIX–XX. század fordulójának eseményeiről, az első hazai inzulinkezelésről, a hazai inzulingyártás történetéről, a háború előtti, majd a sajátságos háború utáni idők nehéz, de komoly hazai és nemzetközi eredményeket hozó időszakáról. Magyarországon – mint megtudhatjuk – a kezdetektől, a felfedezés után igen hamar a betegek rendelkezésére álltak a különböző inzulinok, és ez így van napjainkban is.

Állati szervek feldolgozása a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban, az inzulin előállítása során (1926 körül)

Mint a könyvből kiderül, a magyar diabetológia, művelői nyitottságának köszönhetően, mindig igen gyorsan befogadta az újabb és újabb tudományos ismereteket, ennek köszönhető, hogy ma számos nemzetközi hírnévre szert tett diabetológus gyógyítja a hazai betegeket.

A hazai diabetológiában fontos esemény volt a Magyar Diabetes Társaság megalakulása (1970). A könyv áttekinti a társaság munkáját az 1970-es évektől a kétezres évek elejéig. A vezetők és a tagok kemény munkájának köszönhető, hogy a magyar diabetológia olyan színvonalra jutott, hogy az Európai Diabetes Társaság 1982 után 2002-ben ismét Magyarországon tartotta éves kongresszusát.

A téma iránt érdeklődőknek külön csemege lehet a sok eredeti dokumentum, fotó.

A könyv érdekessége, hogy a tények összefoglalása mellett tartalmazza a hazai diabetológia meghatározó személyiségeinek egyéni visszaemlékezéseit is.

„Sokan tartozunk azok közé, akik szívesen lapozgatunk a közelmúlt történetében.” – írják a szerzők előszavukban. A kötetet ajánljuk minden kedves olvasónak, aki ilyen „hajlammal” rendelkezik, hiszen a magyar diabétesz-ellátás alakulásának bemutatása közben az ismert történelmi-társadalmi eseményekre egy sajátos szemszögből is ráláthat.