Dr. Békefi Dezső: Kalandárium

Emlékek, gondolatok

Amikor fiatal orvos koromban az I. számú Gyermekklinikára kerültem, Békefi dr. volt egyike azon orvosoknak, aki a legnagyobb hatást gyakorolták rám. Hamar megragadott kiemelkedő szakmaisága, eredetisége, valamint a betegek iránti szeretete és alázata. Sajnos nem adatott meg nekem, hogy az ő osztályán dolgozhassak, de az általa létrehozott intenzív osztály megalakulását követően napi szinten – amikor a saját teendőimet elvégeztem – igyekeztem minél több időt eltölteni és minél több szakmai bravúrt ellesni Békefi dr. osztályán. Kíváncsian fürkésztem nagy tiszteletet kiváltó orvosi tevékenységét.

Így aztán érthető, hogy amint kézhez kaptam a Kalandárium című könyvet, mohón rávetettem magam. Érdekes volt olvasni, hogy milyen volt egy lelkész család élete az „átkos”-ban. Lenyűgözött az a pontosság, ahogy a szerző gyermekkori emlékeinek minden részletét megírta, ami a könyvet különösen hitelessé teszi. Mindezt olyan gördülékeny, olvasmányos stílusban adja elő, ami a művet (és ez igaz az egész könyvre) rendkívül élvezetessé varázsolja. Megható a gyermekeikről és unokáikról (no meg a szőrös gyermekekről; kutyáikról és macskájukról) szóló rész. Az elmesélt kedves történetek nyomán úgy tűnik, hogy a Békefi családban nemcsak az emberi lények, hanem az állatok is igazi egyéniségek.

Jóllehet az egész könyv igazi olvasmányélmény volt a számomra, a legérdekesebb az orvosi pályáról szóló rész volt, hiszen én ezt a Békefi Dezsőt ismertem. Ennek a résznek az első fejezetében a legemlékezetesebb oktatóiról emlékezik meg. A köztünk levő néhány év korkülönbség miatt az őt tanító professzorok egy jelentős része engem már nem oktatott, de mindegyikőjük nevét jól ismertem, legendaként ott éltek még a mi köreinkben is.

Az egyetem elvégzése után Békefi dr. az (akkori) I. sz. Gyermekklinikára került, ahol hamar kitűnt kiváló felkészültségével, újdonságkeresésével és mindenekelőtt etikus orvosi magatartásával. Ebből az időből is számos, nekem különösen érdekes élményt mesél el könyvében. 1980-ban sorsa Tatabányára vezette, ahol az akkori igencsak elmaradott viszonyok között nemcsak új, haladó szellemet, hanem egy infrastrukturálisan is megújult osztályt épített fel, amelynek országszerte csodájára jártak. Sajnos a tatabányai diadalútnak viszonylag hamar és méltatlanul lett vége Békefi dr. idejekorán történt nyugdíjaztatása miatt. Ezt követően még Esztergomban végzett diabéteszgondozást és a mai napig tanácsadói tevékenységet folytat a tatabányai Szent Borbála Kórházban. Ezekről az évekről is számos érdekfeszítő írás szól a könyvben. Az utolsó részben megemlékezik az író a diabéteszgondozás hőskoráról is.

A sok-sok személyes visszaemlékezés, anekdota mellett a mű helyet ad a szerző egészségüggyel kapcsolatos finanszírozási, etikai, filozófiai jellegű magvas gondolatainak is, mintegy tükröt tartva a magyar egészségügy bonyolult rendszerének.

Úgy gondolom, hogy Békefi dr. könyve igazi élményt nyújt azoknak, akik valaha együtt dolgoztak vele, de azoknak is, akik munkásságát csak hírből ismerik. Tanulságos, lebilincselő, tartalmas olvasmány, amelynek megismerését minden szakmabelinek, sőt a szakmán kívül levőknek is jó szívvel ajánlom.

Dr. Körner Anna
a Magyar Gyermekorvosok Társasága és a Magyar Diabetes Társaság (MGyT-MDT) közös Gyermekdiabetes Szekciójának elnöke